Az alábbiakban Varga Balázs (Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) beszámolója olvasható a közép-európai krimi- és thrillerműfaj 2010-es évekbeli felfutását vizsgáló kutatásról, amely népszerű filmek és sorozatok elemzésén keresztül térképezi a posztszocialista társadalmi és politikai csalódottság, valamint a női hősök szerepének megjelenését a kortárs bűnügyi fikcióban.
A kutatási projekt népszerű filmek és sorozatok példáin keresztül vizsgálja a krimi és a thriller 2010-es évekbeli közép-európai felfutását. Kiinduló állítása szerint a bűnügyi fikció a társadalmi klíma változásainak és a posztszocialista átalakulás iránti növekvő kiábrándultságnak az indikátoraként, illetve a társadalmi és politikai állapotok kontextusában értelmezhető. A projekt három alkotást elemez: A bonyodalom (Uwiklanie / Entanglement, 2011) című lengyel paranoiathrillert; az X – A rendszerből törölve (2018) című magyar politikai thrillert, és az Eszmélet (Bez vědomí / The Sleepers, 2019) című cseh kémsorozatot. A kutatás célja, hogy feltárja, miként ábrázolják ezek a művek az 1989-es rendszerváltás és az utána következő átalakulást csalódástörténetként (az „ellopott rendszerváltás” koncepciója mentén), valamint további fontos célja, hogy megmutassa, a társadalmi és politikai válság bemutatásában miként jelenik meg a női hősök cselekvőképességének problémája.
A filmek és sorozatok közös motívuma az „ellopott rendszerváltás” ábrázolása, különös tekintettel a politikai átalakulást túlélő egykori állambiztonsági szervek befolyására. Mindegyik történetben női főszereplő vizsgálódik egy bűntény kapcsán, miközben fokozatosan feltár egy olyan politikai összeesküvést, amely a személyes múltjához is kapcsolódik. A paranoia thriller és a traumatizált női detektívek motívumának összekapcsolásával ezek az alkotások az egyéni és a társadalmi tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, illúzióvesztés és a társadalmi rossz közérzet bemutatásának populáris kultúrán belüli megjelenítését példázzák.
A vizsgálat tehát a kortárs társadalmi közérzet és a közelmúlt értelmezésének kapcsolatát vizsgálja a bűnügyi fikció segítségével. Több mint harmincöt évvel a rendszerváltás után a közép-európai országokban igen erős a kiábrándultság, a neoliberális értékek és a parlamentáris demokrácia egykor kitüntetett és kiemelt értékeinek megkérdőjelezése. A csalódottságot csak súlyosbították az elmúlt bő tíz év regionális és globális válságai, mint a 2008-as pénzügyi összeomlás, az 2015-ös menekültválság, a COVID-19 járvány, valamint Oroszország Ukrajna elleni háborúja. Ebben a kontextusban a bűnügyi fikció – különösen a noir és paranoiathrillerek – érzékeny indikátorai a társadalmi és politikai szorongásoknak, tükrözve a beteljesületlen várakozásokat és a rendszerváltást követő időszak kevéssé beteljesült ígéreteit.
A kutatás kitüntetett figyelmet szentel a női főszereplők elemzésének. Ezeknek a hősöknek a történetei az egyéni cselekvési képességet a társadalmi rossz közérzettel kötik össze. Nyomozásaik átláthatatlan hatalmi labirintusokban bonyolódnak, feltárva az egyéni kezdeményezés és a kollektív tehetetlenség feszültségeit. További kulcskérdés a titok, titkosság és az átláthatóság: a filmek azt vizsgálják, hogy a történelmi és személyes igazságok megismerése vajon elvezet-e a tehetetlenségből való kimozduláshoz, egyéni és társadalmi cselekvéshez.
Mindezen túl hangsúlyos a vizsgálatban a filmek transznacionális dimenziója is: mindegyik alkotás nemzetközi thriller-konvenciókat alkalmaz, miközben megmaradnak a helyi, közép-európai kontextusban. A lengyel film az amerikai paranoiathrillereket, az X – A rendszerből törölve a Nordic noir elemeit, az Eszmélet pedig a nyugati kémthriller trendeket adaptálja. Mindhárom alkotás megőrzi azonban a regionális posztszocialista politikai, társadalmi és nemi dinamikákra jellemző perspektívát és sajátosságokat.
Összességében a projekt megmutatja, hogy a kortárs közép-európai bűnügyi fikció miként foglalkozik a szocializmus örökségével, a társadalmi tehetetlenséggel, valamint az egyéni cselekvés és a hatalmi struktúrák átláthatatlansága közötti feszültségekkel. A női nyomozók előtérbe helyezésével a filmek árnyaltan vizsgálják a nemi, hatalmi és társadalmi kérdéseket, miközben szándékosan mellőzik a konvencionális „happy end” lezárást, kiemelve a bizonytalanságot és a posztszocialista időszakra jellemző általános szorongást.