2025 júniusban megjelent az Iluminace című folyóiratban, illetve mozgóképes formában a folyóirat honlapján Strausz László (Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Filmtudomány Tanszék) „Move on Down. Precarity in Contemporary Hungarian Cinema” c. videóesszéje és ehhez kapcsolódó kísérő tanulmánya.
A videóesszé az 1989-es rendszerváltás körüli és utáni időszakban Magyarországon készült játékfilmekben megjelenő prekaritás témát járja körül. A szóbanforgó prekaritást a rendszerváltás körüli tektonikus társadalmi átalakulások indították el, és amely később széles körű társadalmi instabilitáshoz vezetett. Az esszé a prekaritást és a bizonytalanságot generációkon belüli, lefelé irányuló mobilitásként közelíti meg gazdasági és társadalmi szempontból az államszocializmus utolsó éveitől napjainkig. Audiovizuális termékként a videó dokumentálja a szerző törekvéseit, hogy túllépjen az akadémiai szövegek testetlen hangján, és az akcentussal, mint a társadalmi érintettség jelzőjével kísérletezzen.
Ez a videóesszé az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2015 és 2020 között végzett, a magyar film társadalomtörténetét vizsgáló kutatási projekt (OTKA 116708) egyik eredménye. A szerző kollégáival együtt kódolta az összes Magyarországon készült játékfilmet számos változó, például időszak, helyszín, főszereplő, műfaj stb. alapján. Az adatbázis segítségével összeállított egy listát az 1985 után készült játékfilmekről, amelyekben a főszereplő társadalmi és/vagy gazdasági hanyatlást él át a szocialista rendszer utolsó éveiben és közvetlenül azt követően.
A kutatási eredményeken alapuló cikk (László Strausz, “Move on Down: Precarity and Downward Mobility in Contemporary Hungarian Feature Films,” in Precarity in European Films: Depictions and Discourses, eds. Elisa Cuter, Guido Kirsten, and Hanna Prenzel (Berlin and Boston: De Gruyter, 2022), 179–197.) azt állítja, hogy a bizonytalanság ábrázolása hasznos prizma, amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk a 1985 utáni társadalmi átalakulásról szóló filmes reflexiókba. A bizonytalanság képei továbbá tükrözik a filmesek saját hozzáállását a társadalmi mobilitáshoz, valamint az értelmiségiek félelmét a bizonytalanságtól és általában a társadalmi státusz elvesztésétől. Az írásban a szerző ügyelt arra, hogy betartsa az akadémiai írások bevett konvencióit, és tárgyilagos, objektív nyelvet használjon. Az olvasókat a kezdeti hipotézisektől a bizonyítékokon át a következtetésig vezetve
mindent megtett, hogy tudományos hangként – írásban – a lehető legsemlegesebb maradjon.
A videóesszé elkészítése lehetővé tette számára, hogy hátrahagyja az akadémiai írás biztonságos, de gyakran korlátozó kereteit, és a nézőknek olyasmit kínáljon, amit írásban nehéz lett volna kifejezni. A videóesszé maga is az intellektuális elkötelezettség hangsúlyos formáját képviseli a hagyományos írásos-tudományos munkákhoz képest. A kelet-európai rezsimváltás korszakának bizonytalansága végül is nem csak egy újabb téma, amelyet a szerző objektíven tárgyal munkáiban. Inkább egy olyan időszak ez, amely meghatározó eseményként hatott gondolkodására azóta is, és a videóesszé lehetőséget adott arra, hogy ezt a kapcsolatot feltárja. Így a videó narrációjának tervezésekor egy elem, amelyet nem akart elrejteni, az akcentussal beszélt angol volt. Egy olyan angol, amelyben egyértelmű hallatszik a kelet-európai akcentus. Egy angol, amelyben néha a rossz szótagra kerül a hangsúly. Olyan angol, amely tükrözi, hogy a nyelv maga is bizonytalanság forrása lehet a nem anyanyelvűek számára, az akadémiai életben és máshol egyaránt. Az akcentus lehetővé tette a szerző számára, hogy beleélje magát a filmek főszereplőinek bőrébe, és így ezt a tökéletlen nyelvtudást, a nem egészen pontos referencialitást produktív módon tudta hasznosítani.