Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének Ókori Régészeti Tanszéke és a PPKE BTK Latin-filológia Tanszéke közös rendezvényen emlékezik egyetemünk díszdoktorára, Alföldy Gézára (1935-2011), a heidelbergi Ruprecht-Karls-Universität Ókortörténeti és Epigraphai Intézetének (Seminar für Alte Geschichte und Epigraphik) professor emeritusára halálának 15. évfordulója alkalmából.
A konferenciát Rácz Zsófia, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója, Borhy László akadémikus, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet egyetemi tanára és Kovács Péter, a PPKE BTK Klasszika-filológia Tanszék egyetemi tanára nyitják meg.
A rendezvényen egykori magyarországi tanítványai, barátai tisztelegnek előadásukkal a világhírű magyar tudós emlékének és tudományos örökségének. Az előadások az ókori világ régészeti, történeti és epigraphiai kutatásainak számos területét érintik: többek között Pannonia történetével és feliratos emlékeivel, az ókori tárgyi kultúrával, valamint a Római Birodalom társadalmi és interprovinciális kapcsolataival foglalkoznak. A programban új kutatási eredmények és korábban ismert források, leletek újraértelmezése egyaránt helyet kap.
Alföldy Géza 1935-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1958-ban diplomázott történelem-régészet szakon. A doktori fokozat megszerzése után egyetemi pályáját Hahn István tanársegédjeként az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékén kezdte meg. 1965-ben a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol előbb a bonni Rheinisches Landesmuseumban (1965-1968), majd pedig a bonni és a bochumi egyetem docenseként tanított. 1976-ban kapta meg professzori kinevezését a Heidelbergi Egyetemre, ahol több évtizeden át az Ókortörténeti és Epigraphiai Intézet igazgatója volt. Egyetemi tanári munkássága során régészek, ókortörténészek és epigraphusok több generációját tanította és indította el tudományos pályáján nemcsak a Heidelbergi Egyetemen, hanem szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően szerte a világban.
A rendszerváltást követően a magyarországi régészeti, ókortörténeti és epigraphiai képzésben is aktív szerepet vállalt.1991-től vendégprofesszorként rendszeresen tartott nagy népszerűségnek örvendő előadásokat és vezetett emlékezetes szemináriumokat elsősorban egykori alma materében, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Ókori Régészeti Tanszék vendégeként. Alföldy Géza professzor kutatásterülete a római történelem, a római császárkor, a római társadalomtörténet és a latin epigrahia volt. Pályája során Alföldy Géza mintegy 30 könyvet, és több mint 500 tanulmányt írt. Römische Sozialgeschichte című könyvét (1984; 2011) a világ számos nyelvére fordították le. Római társadalomtörténet címen magyar fordításban is megjelent, és beépült a magyar régészeti és ókortörténeti egyetemi oktatásba. Alföldy Géza a német újraegyesítéstől kezdve 2005-ig vezette a német tudomány legrégebbi, 1853 óta folyamatosan működő, Theodor Mommsen által életre hívott monumentális vállalkozását, a Római Birodalom teljes területéről ismert mintegy 400.000 latin nyelvű felirat szövegének a Corpus Inscriptionum Latinarum köteteiben történő kiadását a Berlin-Brandenburgi Akadémián.
Alföldy Géza számos tudományos és szakmai elismerésben részesült. Neves európai és magyarországi egyetemek választották díszdoktorukká: így lett többek között a Barcelonai, a Lyoni, a Bolognai, Tarragonai, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni és Pécsi Egyetem valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem tiszteletbeli doktora és professzora. 1978-tól rendes tagja volt a Heidelbergi Tudományos Akadémiának, 1997-től pedig külső tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Számos állami kitüntetést tudhatott magáénak, így a katalán Szent György Érdemrendet, a Német Szövetségi Érdemkeresztet, 1956 emlékének ápolásáért pedig a Nagy Imre Emlékérmet. 1986-ban a legmagasabb német tudományos elismerésben, a Leibniz-díjban részesült.
Borhy László