A tudományos nyelv új koncepciójáról a nyelvtudomány egyik vezető nemzetközi folyóiratában, a Research Methods in Applied Linguistics hasábjain jelent meg Heltai János Imre és munkatársai publikációja, a szerzőtársak között Bodó Csanáddal, az ELTE BTK oktatójával. A tanulmány központi kérdése, hogy miként lehet a részvételi kutatásból megszülető publikációkban mindazoknak a hangját hallatni, akik a kutatást végzik, legyenek ők akár hivatásos kutatók, akár „civilek”.
A részvételi kutatások másképp határozzák meg, hogy ki számít kutatónak, mint ahogy a tudományban hagyományosan szokás. A részvételiség meghívást jelent arra, hogy
olyanok is bekapcsolódjanak a kutatásba, akiket korábban nem tekintettek kutatónak.
E hagyományt követve sokszor „laikusként”, „civilként” vagy egyszerűen csak „hétköznapi emberként” utalnak azokra, akiket a részvételi hozzáállás szerint saját életvilágukról szóló tapasztalataik alapján kutatónak nevezünk. De ha a hivatásos kutatókon kívül ők is kutatóknak számítanak, akkor az, ahogyan a kutatásról beszélnek vagy írnak, egyben a tudományos nyelv fogalmának az átértelmezésével is jár.
A tanulmány a regisztrálás nyelvészeti antropológiai koncepciójából kiindulva tekinti át a kapcsolatot a részvételi kutatás és a tudományos nyelv között. A regisztrálás az a metadiszkurzív folyamat, amely során a nyelv (standard, szleng, tájszólás) összekapcsolódik azzal a tipikus beszélővel, akinek ezt a nyelvet a róla szóló és sokszor intézményi keretek között zajló diskurzusokban tulajdonítják. A tudományos nyelvek regisztrálása kialakulásuktól fogva a tudós kutatóhoz kötődik. A részvételi kutatás azonban éppen ezt a kapcsolatot fogalmazza újra, amikor
nem hivatásos kutatók szavait is a tudományos regiszter részévé teszi.
A tanulmány ennek a tudományos nyelvről folyó diskurzusnak a kereteit rajzolja fel egy részvételi szociolingvisztikai kutatási projekt kapcsán.
A részvételi szociolingvisztikában a hivatásos kutatók jelenleg kétféle stratégiát követnek a tudományos publikációikban: vagy cikkeket írnak arról, hogyan valósult meg a nem hivatásos kutatókkal való együttműködésük, vagy ismertetik ezeknek a kutatásoknak az eredményeit. A tanulmányban bemutatott projekt mindkét megoldástól különböző utat jár be: a hivatásos kutatók nem arról írnak cikkeket, hogy a nem hivatásos kutatókkal hogyan és milyen eredménnyel valósult meg a közös munka, hanem velük együtt írják ezeket a cikkeket. A Heltai János Imre (Károli Gáspár Református Egyetem) által vezetett projekt (A nyelvi részvétel előmozdítása a kollaboratív kutatás révén; NKFIH K146393) elsődleges helyszíne az északkelet-magyarországi kisváros, Tiszavasvári. A városban több hazai és külföldi egyetem hivatásos kutatói, köztük az ELTE munkatársai nem hivatásos helyi kutatókkal együttműködésben hoztak létre egy nyelvészeti etnográfiai folyóiratot, amely a helyi roma és nem roma közösség együttélésének nyelvi vonatkozásait helyezi középpontjába.
A Duj dzséne – Ketten című többnyelvű folyóirat bevezetője szerint a következő céllal jött létre: „Azért készül ez a folyóirat, mert szeretnénk, ha cigányok és nem cigányok viszonya Magyarországon jobb lenne. Ha ahelyett, hogy épp csak eltűrnénk, netán eltűrni sem akarnánk a másikat, emberséggel és tisztelettel fordulnánk a másik felé. A problémákról is beszélni szeretnénk, vitázni is szeretnénk, mert a tiszta (de nem gyűlöletes) beszéd a jó együttélés feltétele. Olyan írásokat jelentetünk meg, amelyek erre a gondolatra építkeznek és ezt a célt szolgálják”. A hivatásos kutatókból, valamint az általuk meghívott roma és nem roma helyi kutatókból álló szerkesztőség közös munkája négy episztemológiai elvet követ: a létrejövő szövegek legyenek reflexívek, szisztematikusak, dialogikusak és álljon középpontjukban a társadalmi felelősségvállalás. Azokat a cikkeket, amelyek ezeknek az elveknek megfelelnek, a szerkesztőség – még ha nem is követik mindenben a tudományos nyelv olyan kritériumait, mint a semleges és objektív hang, a bizonyítékokon alapuló érvelés vagy az elméleti megalapozottság – tudományos szövegként regisztrálja. A tanulmány e szerkesztőségi munka bemutatása alapján felvázolja egy globális hatókörű, részvételi szociolingvisztikai folyóirat kereteit, amely lehetőséget teremt arra, hogy a nem hivatásos kutatók tudományos hangja nemzetközi szinten is hallhatóvá váljon.