Kutatásaim középpontjában a japán buddhista művészet áll. A buddhista művészet tanulmányozásához azonban elengedhetetlen a buddhizmus alakulásának és változásának a vizsgálata, hogy hogyan és milyen formában jutott el Japánba és ott hogyan fejlődött tovább. A japán művészet felől is megközelitve leginkább a vallásos, azon belül is a buddhista művészet ikonográfiájának japanizálódásával foglalkozom. A disszertációmban és a mostani kutatási projektemben is Samantabhadra bodhisattva különböző japán formáit veszem górcső alá.

Kutatásomban a japán buddhista templomok különféle aspektusaira és jövőjére fókuszálok. Megvizsgálom, hogy a buddhizmus és intézményrendszere jelenleg milyen problémákkal néz szemben Japánban, amelyek a modern világgal vannak kapcsolatban, mint például a hívők számának csökkenése. A vizsgálatok középpontjában az ún. "hagyományos" buddhista irányzatok (bukkyō-kei dentō shūkyō) vannak, amelyek közül a legtöbbet a Heian- és Kamakura-korszakokban (9-14. századokban) alapítottak. A helyzetük hanyatlásával kapcsolatban kitérek a 19. század első felétől kezdve megjelenő új vallásos mozgalmak (shin shūkyō) gyors terjedésére is, amiknek karizmatikus vezetői leginkább laikus hívők. Végül a társadalmi és az emberek spirituális (avagy vallásos) igényeiben látható változásoknak is utána járok, amiknek köszönhetően bizonytalan helyzetbe kerültek az olyan konvencionális buddhitsa intézmények, mint a templomok, amelyeket ezen hagyományos főbb irányzatok templomcsaládjai vezetnek.