A középkori és kora újkori régészeten belül kutatásaimban általában az ún. átmeneti korszakok emlékeire fókuszálok, például a középkor vége és kora újkor eleje, vagy a kései "kora újkor" időszaka. Ezen átmeneteknek megjelenése az anyagi kultúrában és építészetben alig kutatott, talán azért is, mert a rendelkezésre álló hatalmas anyagokban nagyon nehéz észrevenni az apró nyomokat. Éppen emiatt az erődítések hanyatlása, a települések elhagyása és a hagyományos, Oszmán-kor előtti anyagi kultúra kicserélődése az érdeklődésem kiemelt témakörei. 

A textilipar volt a középkori és kora újkori gazdaság legfőbb mozgatóereje. A textiltermékek minősége és eredete a korabeli piacokon kivételes jelentőséggel bírt és nagyon gyakran a városok nevei az egyes textilfajták szinonimáivá váltak (arras, donretum, gallér stb.). A textilgyártó központok "márkáik" védelmére a 13. század végén egy speciális pecsétfajtát vezettek be: az ún. textilplombák ólomból készültek, a textilvég szélére nyomták a helyi szabályozásoknak megfelelően, ahol az utolsó röf eladásáig látható maradt. A textilplombák jelentik a Magyar Királyság középkori és kora újkori anyagi kultúráján belül a legfontosabb kutatási témámat. Ezek a tárgyak írott forrásként ciselkednek: elárulják, hogy az általuk jelzett - mostanra már rég elporladt - szövetek hol és mikor készültek, de azt is elárulják, hogy az adott szövetfajtát végül hol használták fel.