A középkori és kora újkori régészet egyik sajátos és igen érdekes tárgytípusai a kályhák és kályhacsempék. Ezek a leletek egyfelől használhatók az egyes korszakok képi forrásaiként is, de ugyanakkor a középkori, kora újkori lakáskultúra egyik meghatározó elemei is. A várásatások egyik legnagyobb számban megjelenő lelettípusából részben vizsgálható az egykori enteriőr, hiszen a töredékekből rekonstruálni lehet az egyes kályhákat. Másrészt pedig a középkori, kora újkori fazekasság viszonyai is kutathatóak általuk. A Magyar Királyság területén viszonylag kevés olyan forrással rendelkezünk, amelyek a korabeli fazekasságról szólnak, így az egyes műhelyek, műhelykörzetek elkülönítésénél elsődleges szerepet játszanak a kályhák és kályhacsempék. Az egyes töredékek és csoportok szisztematikus vizsgálatával pedig a kályhakészítés középkori folyamatát is rekonstruálni lehet. Ha pedig rendszerében tekintünk a kályhákra, mint fűtőberendezésekre, akkor az egyes várak, lelőhelyek esetében akár következtetni lehet a különböző terek egykori funkciójára is.

A középkori és kora újkori régészeten belül elsődlegesen várakkal és anyagi kultúrájukkal foglalkozom. A kályhák mellett a középkori lakáskultúra, valamint a várak fűtési rendszerei is a kutatásom alapját képezik. A legtöbb esetben különböző vártípusok (ispánsági vár, nemesi vár) anyagi kultúrájával foglalkoztam. A Német Váregyesület (Deutsche Burgenvereinigung) egykori ösztöndíjasaként a német várkutatás eredményeit is figyelemmel kísérem. Kutatásaim során mindig igyekszem a Magyar Királyság területén előkerült leleteket összevetni a németországi párhuzamokkal. A várak közelében fellelhető egyházi épületek vizsgálata kiegészíti a vár és környezetének kutatását.