Réthelyi Orsolya újabb ciklusra kapott megbízást az ELTE BTK nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyetteseként. Az elmúlt években jelentősen bővült a Kar nemzetközi képzési kínálata, erősödtek a külföldi partnerkapcsolatok, és egyre több nemzetközi hallgató választja az ELTE Bölcsészettudományi Karát. A néderlandista kutatóval a nemzetköziesítés eredményeiről, a következő ciklus céljairól, emlékezetes szakmai élményeiről és a közös alkotás iránti szenvedélyéről beszélgettünk.

Az ELTE BTK hallgatóinak mintegy 10 százaléka nemzetközi hallgató. Hogyan változott a Kar nemzetközi jelenléte az elmúlt években?

A Bölcsészettudományi Kar egyik hagyományos erőssége mindig is a nemzetközi jelenlét volt. A nemzetközi hallgatók aránya is jól mutatja, hogy rengeteg olyan oktatási, kutatási és szakmai kapcsolat működik az intézeteinkben és tanszékeinken, amelyre hosszú távon lehet építeni. Az elmúlt években tudatosan dolgoztunk azon, hogy ezeket a kapcsolatokat még tovább erősítsük, és a Kar láthatóságát nemzetközi szinten is növeljük. Nagy energiát fektettünk a nemzetközi hallgatók toborzásába, amiben nagyon fontos szerepe volt a Nemzetközi Kapcsolatok Irodájának és a Kommunikációs Csoportnak is. Rengeteg a nemzetközi hallgatókat megszólító online tartalom, videó és kreatív anyag született és erősítette a nemzetközi kampányt.  

Jelentős előrelépés volt az egyetemi szintű nemzetközi stratégia kialakítása is. 

Az ELTE Nemzetköziesítési Bizottságában, amelyben Gaál Tekla nemzetközi irodavezetővel együtt képviseltük a BTK-t, workshopok keretében gondolkodtunk közösen azon, hogyan lehet az ELTE-t külföldön is könnyen felismerhető és vonzó márkává tenni.  

Az Orientation Week megnyitója a Gólyavárban

A tavaly létrejött InSINC nemzetközi hallgatói integrációs tudásközpont pedig már kézzelfogható eredménye az Egyetem új nemzetköziesítési stratégiájának. Ez a kezdeményezés angol nyelvű információkkal, programokkal és közösségépítéssel segíti a magyar és külföldi hallgatók közötti kapcsolatépítést.  

A nemzetköziesítésről persze sokan elsősorban a külföldi hallgatók idevonzására asszociálnak, pedig ennek van egy másik oldala is. Legalább ennyire fontos, hogy magyar hallgatóink egy olyan közegben tanulhatnak, ahol nap mint nap alkalmuk van nemzetközi tapasztalatokat szerezni, kapcsolatokat építeni, és anélkül találkozni a nagyvilággal, hogy elhagynák Budapestet.

Mire a legbüszkébb az elmúlt időszakból?

Az előző dékánhelyettesi ciklus a Covid-időszakban indult, amikor a nemzetközi kapcsolatok világszerte visszaestek. Ezért különösen nagy eredménynek tartom, hogy nemcsak sikerült újraépíteni a rendszert, hanem több területen még erősödni is tudtunk.  

Holland és belga diplomáciai küldöttség a BTK-n

Büszke vagyok az új angol nyelvű mesterszakok elindítására. A Cultural Heritage Studies, a Buddhist Studies, a Chinese Studies vagy a Central European Studies képzéseinkkel jelentősen bővíteni tudtuk a Kar nemzetközi portfólióját. A Művészetközvetítő intézettel és a kínai Zhejiang Zenei Konzervatóriummal közösen elindult karunk első, Európán kívüli partneregyetemünkkel közösen működtetett kettős diplomát adó képzése. Hamarosan indul továbbá a Music Culture alapszakunk angol, valamint a Kína és Európa 1 éves mesterszakunk kínai nyelven.

Nemzetközi diplomaosztó

Nagyon fontos eredménynek tartom az úgynevezett allokációs rendszer kialakítását, amelynek köszönhetően a külföldi hallgatók után befolyó tandíjak egy része visszakerül az intézetekhez. Ez érezhető motivációt, valódi ösztönző erőt jelent a nemzetköziesítési törekvések számára.

Végül, de nem utolsó sorban kiemelném a kilenc európai felsőoktatási intézményt egyesítő CHARM-EU egyetemi szövetségben végzett munkát, ahol Takó Ferenccel együtt munkacsoport-vezető is vagyok. Az ELTE nagyon aktív szerepet vállal ebben a nemzetközi hálózatban, amely egy innovatív egyetemi modell kiépítésén dolgozik, és számos új oktatási, illetve kutatási lehetőséget nyit meg előttünk. Személyesen különösen közel áll hozzám ezek közül az Utrechti Egyetemmel közösen szervezett Living Pasts – Exploring Futures kurzus, amely valós nemzetközi hallgatói-oktatói együttműködést egyesít innovatív projektalapú oktatási módszerekkel.

Milyen tervekkel vág neki az új dékánhelyettesi ciklusnak?

A legfontosabb cél továbbra is a nemzetközi hallgatók számának növelése. A jelenlegi tízszázalékos arány szép eredmény, de látok még növekedési lehetőséget. Különösen fontosnak tartom az önköltséges nemzetközi hallgatók számának emelését, miközben továbbra is nagyra értékeljük a Stipendium Hungaricum program szerepét.  

Szeretném, ha a jövőben több nemzetközi képzés és közös diplomát adó képzés (double degree) indulna, és tovább erősödnének az Európán belüli, illetve Európán kívüli oktatási és kutatási együttműködések. Emellett fontos cél az is, hogy az ELTE egyre vonzóbb legyen a nemzetközi oktatók számára.  

Emellett van még valami, amire különösen figyelünk: arra, hogy a külföldi hallgatóink valóban otthon érezzék magukat nálunk. 

A nemzetköziesítés ugyanis nem csak számokról szól, hanem arról is, hogy támogató és befogadó egyetemi környezetet teremtsünk.

A dékánhelyettesi feladatok mellett a néderlandisztika tudományterülete teszi ki a mindennapjait, számos konferencián vesz részt előadóként, szervezőként vagy résztvevőként. Van olyan konferenciaélménye, amely különösen emlékezetes maradt?

A néderlandisztika viszonylag kis szakterület, de rendkívül erős nemzetközi hálózattal rendelkezik. Ennek egyik szép példája az ELTE-n júliusban megrendezett nemzetközi nyári egyetem, amelyre a régió számos országából érkeztek hallgatók.  

Ha egyetlen konferenciaélményt kellene kiemelnem, akkor a nemzetközi néderlandisztikai világszervezet, az IVN 2025-ös brüsszeli kollokviumát említeném. 

Megtiszteltetés volt, hogy engem kértek fel a záró plenáris előadás megtartására. Az előadásomban az irodalom és az illiberális demokráciák kapcsolatáról, az aktivizmus lehetőségeiről beszéltem. A végén levetítettem egy rövid videót, amelyen közép-európai hallgatók egy flamand dalra táncolnak Wroclaw utcáján, de ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam: a közönség felállt, egy lengyel professzor pedig leszaladt az auditórium tetejéről, megfogta a kezemet, és táncra kért a videó zenéjére, miközben mindenki tapsolt. Ez valóban feledhetetlen pillanat volt, amire máig nagyon szívesen gondolok vissza.

22. Colloquium Neerlandicum 

Az utazás egyszerre része a munkájának és a magánéletének is. Ha most indulhatna el bárhová, hová utazna? Ha pedig éppen nem utazik, mivel tölti a szabadidejét?

Kutatóként különösen érdekelnek azok a régiók, amelyek történelmileg kapcsolódnak a holland kultúrához és nyelvhez. Ilyen például Suriname, Indonézia vagy Dél-Afrika. Ezek mind olyan helyek, ahová szívesen eljutnék vagy visszatérnék.

Szabadidőmben sokat olvasok, emellett műfordítóként is dolgozom. 

Holland prózát fordítok magyarra, egy holland költővel közösen pedig magyar verseket fordítunk hollandra. Már megjelent két Radnóti-kötetünk, és idén egy József Attila-válogatás is napvilágot lát. Ami azonban mindezt összeköti, az a közös munka öröme. Legyen szó kutatásról, oktatásról, kulturális projektről vagy műfordításról, mindig az motivál, hogy különböző kultúrákból érkező emberekkel együtt hozzunk létre valami újat. Számomra a nemzetközi együttműködés nemcsak szakmai feladat, hanem valódi szenvedély. 

A Néderlandisztikai Tanszék kitelepülése az ELTEfeszten